Ropilovag blogja

Jövő

ropilovag — Tue, 15 May 2012 18:10:27 +0000

Elgondolkoztam ma, hogy ha úgy adódna akkor mihez kezdenék magammal. Ha nem kéne törődni pénzzel, távolsággal, lehetőséggel, csak neki lehetne indulni a világnak, és azzal foglalkozni amivel csak szeretnék. Bár szeretem a munkámat, de nem biztos hogy folytatnám. Talán koktélt kevernék egy parti kocsmában valami meleg helyen. Vagy játékdesigner lennék. Vagy.. nem tudom. Külföldön az ember nulláról kezdhet, és bármerre indulhat. Lehet hogy komolyabban foglalkoznék a fotózással vagy valami olyanba kezdenék amire egyelőre csak gondolni sem tudok. De az biztos hogy jó dolog lenne valami mást megtapasztalni, nem csak a corporate-lét okozta stresszt, a hülye főnököket és a még hülyébb feladatot.

Esetleg elmegyek vadőrnek Maci Laci mellé.

Divat

ropilovag — Wed, 02 May 2012 19:08:46 +0000

Ide egy jó hosszú posztot írtam, amiben kifejtettem hogy mennyire hülyének nézem a nők és férfiak kisebb-nagyobb részét, teletűzdeltem mindenféle bölcsességgel is. Aztán rájöttem, hogy nincs rá szükség.

A divat remek dolog, amíg nem ész nélkül követik. De sokan, nagyon sokan nem használják a fejüket. Sebaj, legalább van min nevetni.

“Más szemmel kezdtük nézni a világot. Mindent és mindenkit kritikusan méregettünk. Sajnáltam a kondizókat, akik úgy akartak kinézni, ahogy Calvin Klein és Tommy Hilfiger előírja nekik.”

Védett: Vezetés vs. érzelmek

ropilovag — Wed, 11 Apr 2012 17:40:45 +0000

Szabályok (updatelve)

ropilovag — Wed, 04 Apr 2012 19:24:57 +0000

Van belőlük pár. :)

Anno amikor kezdett beindulni az élet (munkahely, a suli levelezőn folytatása, stb), akkor úgy tűnt hogy hasznos felállítani néhány sajátot is, főleg azért hogy mindkét fél sérülésmentesen úszhasson meg bizonyos szituációkat. Eddig a dolog úgy érzem hogy jól működött, sikerült néha magamat, gyakrabban viszont másokat megvédeni attól, hogy komolyabb pofára esés legyen a vége. Ennek egész egyszerűen az az oka, hogy nem szeretek másokat bántani, még akaratlanul sem. Sokan mondják, hogy nincs szükség arra hogy védd a másikat, elvégre felnőtt ember, tud magára vigyázni, de mégis… szükség van rá, mert nem tudnak magukra vigyázni.

Viszont időről-időre át kell gondolni a dolgokat. :)

Mostanában egyre többen jönnek szembe az autópályán, és kezdem azt gondolni hogy én vagyok a hülye, hogy én gondolom és csinálom rosszul. Persze a számok eddig nem ezt mutatják, és a pókösztönöm sem ezt súgják, de talán megér annyit a dolog, hogy átgondoljam újra. A hétvégén a pihenés mellett sort kerítek erre is…

UPDATE:
Nem. Határozottan úgy érzem hogy nem én vagyok a hülye. :)

Emberi kapcsolatok

ropilovag — Sun, 18 Mar 2012 18:48:27 +0000

Adott egy társaság (ez lehet munkahely, baráti társaság, vagy csak egy kupac ember akiket a közös tevékenység hozott össze). Mindegyikben létezik legalább két olyan illető (általában több), akik ilyen-olyan okokból utálják egymást. Ezek az okok a legritkább esetekben erednek valós problémákból, a legtöbb esetben csak mondvacsinált, képzelt, nem létező indokok, ám mégis, valamiért az emberek boldogok így. Ez lehet az életkor, lehet a szakmai hozzáértés, lehet a világnézet, vagy a vallás. Teljesen mindegy. Az illető mégis úgy gondolja, hogy joggal utálja a másik embert, és meg sem próbálja feloldani ezt a finoman fogalmazva feszült viszonyt. Pedig a normális emberi kapcsolatokhoz hozzá tartozna az az igény, hogy ne keltsünk felesleges feszültségeket az adott csoportban, hanem inkább próbáljuk rendezni a nézeteltéréseket (az egyén és a csoport egyensúlya miatt is).

Kissé sajnálom azokat az embereket akik nem hajlandóak túllépni a vélt/valós sérelmeiken, és nem próbálják meg elsimítani azokat a hullámokat, amiket el lehet. Természetesen ehhez mindig két ember kell, és mindkét félnek törekednie kell a megoldásra, de nem szabad várni a másikra. Bátornak kell lenni, és meg kell tenni az első lépést. Aki erre képtelen, annak még van mit tanulnia a felnőtt életről.

Zavar, ha ilyet tapasztalok. Nagyon. Ideje lenne kicsit magába néznie mindenkinek (természetesen nekem is), és elgondolkoznia, hogy van-e ilyen ember a környezetében és ha igen, akkor biztosan van-e értelme fenntartani a gyűlölködést.

Az ember egyedül semmit sem ér.

Nemzeti ünnep

ropilovag — Sun, 18 Mar 2012 18:19:11 +0000

Idén – szerencsére – nem töltöttem a fővárosban az ünnepet, inkább a kollegákkal utaztunk vidékre, egy kulcsosház-projektre. Ha maradok, akkor valószínűleg falra mászok a politikai töltetű megmozdulásoktól, egymás fikázásától, és a mérhetetlen mennyiségű politikustól. Pártszlogeneket szajkóztak, és elvették azt, ami a legfontosabb lenne egy nemzeti ünnepen : az együvé tartozást. Azt, hogy akár jó dolgok történnek velünk, akár rossz, attól még egy nép, egy nemzet vagyunk, és nem oszthatnak meg minket tili-toli ellentétek. Hogy néha, évente egyszer vagy kétszer úgy tudunk viselkedni, mintha Magyarok lennénk. De nem, ilyen nem történt. Nem volt Ünnep. Csak sok párt különálló tüntetés-szerűsége, a magasztos érzés nélkül.

Volt szerencsém véletlenül megtapasztalni az írek ünneplését szombaton. Szent Patrik napja volt, ez a vörös ördögök legnagyobb szentje, ennél fogva ez az ünnep az egyik legnagyobb náluk. Több ezer kilométerre vannak Írországtól és mégis, 17-én felvonulást szerveztek, beöltöztek, és büszkék arra hogy írek (függetlenül attól hogy jobbos vagy balos, vörös hajú szeplős vagy bevándorló színesbőrű). Körbejárták a Belvárost, és hamar magával ragadott sokakat a hangulat. Mindenki barát volt, mindenki ölelkezett, fotózkodott, és persze itta a Guinesst őrült sebességgel. :) Hangulata volt a dolognak…

Valami nagyon nem jól működik itthon.

…back online

ropilovag — Sun, 04 Mar 2012 16:55:53 +0000

Bár nincs különösebb indíttatásom a nyilvános posztokra, de Noé kérésére újra beindítom a bizniszt. Legyen mit olvasgatnia odakint Germániában. :) Szóval Noé, jössz egy sörrel.. :]

Tavaly azt gondoltam, hogy az akkori állapotoknál nem lehet rosszabb. Hogy a helyzet nem romolhat tovább, és előbb-utóbb valaki észreveszi hogy rossz irányba megyünk. Talán nem kell mondani, hogy nem így történt. Döbbenet, hogy a hatalom mennyire vakká tud tenni másokat. És ha már a hatalomnál tartunk… szomorú és vicces látni, ahogy egy felső vezető fúrja a közvetlen beosztottját, csak azért mert az okosabb/tapasztaltabb nála. Nem kihasználja ezt a lehetőséget és a maga oldalára állítja, hanem inkább megpróbálja kidobni, mert képtelen kezelni ezt a helyzetet. A legszomorúbb pedig, hogy az illető egyházi iskolába járt, és ott általában szoktak osztogatni gerincet is… hát, ezek szerint a piaristáknál ez épp hiánycikk volt. Rettentően idegesítő ez a helyzet, hiszen semmit sem tudok tenni. Tehetetlen vagyok. Az a maximum, hogy a lehető legkevesebb támadási felületet hagyom, így a főnökömet kevésbé tudják fúrni. Ez pedig édeskevés… Rühellem a tehetetlenséget. Az az egyetlen dolog az életben, amivel nem tudok mit kezdeni.

Elégedettség

ropilovag — Sun, 27 Nov 2011 14:14:57 +0000

Gondok vannak. Mostanában a cégnél sokkal, de sokkal több mint amire valaha is gondoltam… de most 4 napig szabadságon voltam, pihentem, nem csaptam szét magam, és.. most jó. Olvastam, bringáztam, feltöltődtem, és egyből derűsebben látom a világot és lesz erőm nekifutni az év maradékának egyetemet, munkahelyet és minden egyebet beleszámítva.. Persze az is lehet hogy kedden már megint tele lesz a puttonyom.

Most valahogy.. derűsen látom a világot. Elégedett vagyok magammal. Normális munkám van, korrekt albérletem, néha még szabadidőm is. A bulik és a nők sem maradnak ki az életemből.. mi mást kívánhanék még?

Igen. Zen mester lettem. :)

Apróságok

admin — Wed, 19 Oct 2011 19:38:22 +0000

Már sok bejegyzésnek nekiálltam, de egyiket sem bírtam tisztességgel befejezni. Ahogy gépelem a szöveget, óhatatlanul belegondolok a dolgokba, és muszáj rájönnöm, hogy a világ nagy részén sokkal komolyabb problémákkal küzdenek, mint én. Persze, mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, de… de tényleg csak apróságok zavarnak az életemben. De ami fontos hogy van étel az asztalomon, van tető a fejem felett, és még lazítani is van lehetőségem.

Ennek elégnek kell lennie.

Össze kell szednem magam. Jobban mint eddig. Nem engedhető meg az ilyesfajta nyűglődés. Csinálni kell, menni előre, nem pedig picsogni.

Védett: W-ork

admin — Mon, 10 Oct 2011 19:08:13 +0000