Posted by admin on jún 7, 2010 in blog, Nincs kategorizálva | 0 comments
Volt ám itt minden az elmúlt időszakban. Vérzivatar is, meg önfeledtség is.
A munkahely gondolt egyet, és a fejemre dőlt. Az egész. Most pedig megfeszülhetünk hetekig, hogy újra talpra állítsuk. Sebaj. Mi még erre is képesek leszünk, csak tudjam eléggé motiválni az osztályomat… ez viszont nehéz lesz. Össze kell szednünk minden erőnket, hogy ezt az időszakot túléljük. Stupid droids.
Habár felül a gálya, alul a víznek árja… azért a víz van alul… vagy legalábbis ott kéne lennie. Az utóbbi hetek esőzései mindenfelé árvizet, de legalább belvizet okoznak, és ezt fáj látni. Jó látni az összefogást és a hatalmas erőfeszítéseket, de vannak dolgok, ami ellen az ember sem tehet sokat, csak menti a menthetőt. A nagy közös bödönbe én is bedobtam némi pénzmagot, amit épp nélkülözni tudtam, de a legjobb lenne kiállni egy gátra, és tényleg tenni is valamit. Erre viszont nincs lehetőségem, így marad az átutalás…
Volt egy céges banzáj is odalent, Siófokon. Jó kis hely az, csak a szálloda volt lepukkant és romos. Persze ez minket nem nagyon érdekelt, buliztunk egy jót, és annyira jól éreztem magam, mint rég. Volt evezés, főzés, fürdés, és sör, bor, pálinka minden mennyiségben. Táncoltam is, egész éjszaka, méghozzá annyira hogy belefájdult mindenem. Nagyon-nagyon jó volt.
A cég stresszfelmérést tartott, egy külső partner által. Meglepődtem egy kicsit, amikor kiderült hogy ez 2008 óta minden cégnek törvényi kötelessége, nagyjából úgy, mint a munka-, vagy a tűzvédelem. Korrekt kis interjú volt, elmondtam amire kíváncsiak voltak és elmonták amire kíváncsi voltam. A legszebb mondat (az interjú 8. percében) ez volt: “Figyelj Péter… szeretném hogy tudd, hogy a Cégeden kívül is van élet”. Kevesen vonják le _ennyire_ hamar ezt a következtetést az itteni viszonyokról. :) Emellett az interjúztató hölggyel hamar megtaláltam a közös hangot, és ez jó.. ez nagyon jó.