Posted by admin on máj 25, 2010 in blog, Nincs kategorizálva | 1 comment
Tulajdonképpen ez nem is léc. Minden rezeg, elég kevés olyan aspektusa van most az életemnek, ami stabil lábakon állna. A tágabb családban úgy tűnik hogy nagy probléma lesz (a meglévőkön kívül is), a munkahelyen hirtelen minden a feje tetejére állt (és úgy tűnik hogy úgy is marad egy jó darabig), az iskolával való kapcsolatom kezd adminisztratív szintre lesüllyedni (és ott is már csak zavarokat keltek), a lányokkal pedig finoman fogalmazva nincs szerencsém mostanában (átvágnak csúnyán, vagy csak simán összetörik a szívemet).
Nehéz így. Sajnos nincs mire támaszkodni, kapszkodni (a boros poháron kívül), és így nem egyszerű törni előre, de:
“Mondok neked valamit, amit már úgyis tudsz.A világ nem csak napsütés meg szivárvány.Ez egy aljas, undorító hely.És nem érdekel, milyen kemény vagy,térdre fog kényszeríteni,és ott is ragadsz, ha hagyod magad.Se te, se én nem tudunk olyan keményen ütni, mint az élet.Nem lényeges, milyen keményen ütsz.Hanem mekkora pofonokat viselsz el, és mégy tovább előre. Mennyit bírsz ki, és menni tovább előre. Így kell győzni. Ha tudod, hogy mit érsz, kérd meg az árát, de a pofonokat is el kell fogadni, nem ujjal mutogatni, hogy emiatt vagy amiatt az ember miatt nem érted el azt, amit akartál. A gyávák teszik azt, és te nem vagy az. Te jobb vagy annál.”
Rocky Balboától ezek a sorok bennem is megmaradtak. Hadd idézzek az idézetből: `te jobb vagy annál.` :)