Posted by ropilovag on dec 16, 2009 in blog, Nincs kategorizálva | 0 comments
Végre megjött. Egész reggel kényszeresen vigyorogtam bele a világba, még akkor is amikor túl nagy lendülettel érkeztem egy gyalogátkelőhelyhez a bringával, és a reflex-satuzás miatt kis híján kicsúszott a hátsó kerekem és majdnem elvágódtam.
Szép volt a város reggel, pedig már jópáran letaposták a friss havat, és zajlott is az élet, mégis valahogy más volt. Vigyorogtam. Jól esett. Többet kéne esnie a hónak…
Valami miatt nem tudom izgatni magam a hétvégi két vizsgám miatt. Pillanatnyilag veszettül jól érzem magam, és jó lenne ha ez kitartana pár napig.
Már csak fél nap a szabadságomig.