Posted by admin on márc 30, 2009 in blog, Nincs kategorizálva | 0 comments
Hihetetlenül szarul aludtam, többször megébredtem a semmire, és általánosságban véve is nyugtalanul forgolódtam. Végül nem bírtam tovább és felkeltem, hogy valami hasznosat is csináljak… és akkor döbbentem rá hogy még sötét van. Sötétben indultam el dolgozni, és a Rákóczi úton éppen szembevigyorgott velem a napfelkelte. Meleg szél fújt szembe, én meg vigyorogtam mint a vadalma..
// … és egyben aggasztott, hogy a nappal együtt kelek én is, és jövök be hajnalban dolgozni… //
Most pedig egy újabb hétfő az ellenség.