Posted by admin on feb 26, 2009 in blog, Nincs kategorizálva | 3 comments
Az úgy volt, hogy nagyapám századosként szolgált a II. világháborúban. Megjárta a Don-kanyart, orosz fogságot, majd német hadikórházat. Bombázták az öreg harcost a fronton, menekülés közben, de még a kórházban is. Kapott hideget-meleget, a szó szoros értelmében. Viszont még mielőtt az egész balhé elkezdődött, felvételt nyert a Vitézi rend soraiba. Miután a háború lezajlott, Fatornyos kisfalumban helyezkedett el, mint tanár. Miután elhunyt, a személyes dolgai között rábukkantunk a tagságra, és kiderült, hogy bizony ez a rang örökölhető… Az Öreg medve már elnyerte a tagságot pár éve, és a környéken működő területi alegységnek oszlopos tagja.
Úgy tűnik, hogy idén sikerül elintézni (átmegyek a követelményeken, és a megyei, valamint az országos Kapitány elfogadja a jelentkezésemet) a dolgot, és valamikor május környékén a Mátyás-templomban a Szent Korona másolat előtt fél térdre fogok ereszkedni, és én is elnyerem a címet.
A Vitézi Rend eszménye: a Rend tagja lehet az, aki Istenbe vetett hittel kész élete árán hazáját megvédeni, aki síkraszáll olyan konzervatív ötvözetű, szociális és demokratikus eszményekért, mint Isten, haza, család, demokratikus társadalmi rend, független ország, jogegyenlőség, egyben vallja Trianon jogtalanságát és harcol minden szélsőséges parancsuralmi megnyilvánulás ellen.
Meg szabad ezt majd nézni?
Tipikusan csak a vitézi rend tagjai, illetve a családtagok és hozzátartozók vannak jelen, és tömve van így is a templom…
Te ki is vagy? Ismeretlen, vagy ismerős?
Mik a követelmények? Most május van.
Az utolsó bekezdéstől igazából lúdbőrös lettem.