Posted by admin on feb 23, 2009 in blog, Nincs kategorizálva | 0 comments
Van valami megnyugtató a hófúvásban.
Reggel ahogy ballagtam be a munkahelyemre – a szokásos hétfői hangulatomban -, csak néztem kifelé a felyemből. Néztem az előttem a szél miatt billegő-támolygó alakokat, ahogy behúzott nyakkal és vállal csoszognak előre, én viszont vigyorogva hagytam, hogy belepjen a hó. A város valahogy csendesebb, a kosz és mocsok sem látszik, és az emberek is kevésbé járnak az utcákon. Egyszerűen imádok ilyenkor séltálni, még annak ellenére is, hogy hóembernek nézek ki… de ami a legfontosabb, hogy megnyugszom tőle. Ha még forralt bort is lehetne kapni valahol reggel fél 8-kor, Istenuccse azzal sétálnék el az Astoriáig.