Posted by admin on feb 22, 2009 in blog, Nincs kategorizálva | 0 comments
Ülök itthon, és filmezet nézek a csendes lakásban… valamiért nem lepett meg az álmosság, így megprbálom értelmesen kihasználni a dolgot. A The man from Earth-ot nézem, most már negyedszerre. Még mindig meg tud fogni a sztori, és el tud gondolkoztatni a dolgokon. Valláson, fogalmakon, olyan dolgokon amiket sokszor olyannyira alapvetőnek hiszünk, hogy el sem mélázunk rajta egy percet sem. Így hajnali három felé – azt hiszem természetszerűleg – így viselkedik az ember. Jól esik elgondolkozni, szopogatni egy adag sört, é s belegondolni az Élet Nagy Dolgaiba. Filozofálgatok, néha jutok is valamire, de azt hiszem ahhoz már túl késő van hogy le is írjam őket… :)
Elolvastam (újra) a Piknik az árokparton-t. Sztrugackij műve, és holnap – vagy inkább alvás után - meg fogom nézni újra a Stalker-t, ami az előbbi írásból készült szovjet film. Mindkettő hihetetlen hangulatot áraszt (az élet élvezete, a pillanatnak élés, de ezzel párhuzamosan a magány érzete, és az út és önmagunk keresése). Mostanában elég sokat gondolkozom azon, hogy jól csinálom-e a dolgaimat, hogy a megfelelő dolgokat művelem-e megfelelő módon… kóborlok a világban, és a barátaimon no meg a családomon kívül más nem horgonyoz ide. Egyelőre még nem találtam olyan lányt, aki lelki/szellemi támaszom is lenne, de csak idő kérdése, és kialakul ez is. Addig viszont élek, és keresgélek…
Néha kedvem lenne csak nekimenni a világnak, anélkül hogy érdekelne, mi történik. Befejezni az elvek szerint élést, csak tenni ami jó nekem, és nem problémázni mindenen. Csak sztoikus nyugalommal szemlélni a világot, és csak Lenni… nehéz leírni hogy mire gondolok egész pontosan… ehhez át kell érezni a Stalker nyújtotta hangulatot.
Ideje lepihennem. Lassan íródott meg a poszt, és lassan 4 óra, én meg csak csapongok.