Ropilovag blogja

Végre itt van. Szeretem, amikor hűvös van éjjel, és be kell gubózni a takaróba. Szeretem, amikor reggel, munkába menet a hűvös levegőt hasítom. Imádom, amikor a szél (az igazi szél, nem pedig az a meleg, fing jellegű nyári cucc) fúj, és kitakarítja a mocskot a városból. Szeretek ilyenkor vitorlázni is. Hűvös, szinte hideg van, de ha felöltözik az ember, örök élmény.

Viszont itt van az újabb félév. Már a gondolatban is elfáradok, hogy a munka mellett újra látogathatom az egyetemet. És most tényleg tanulnom is kell, nem csak úgy ímmel-ámmal, mint eddig. Muszáj. Egyszerűen muszáj. Szar érzés.

Vége a nyárnak. Az esték hűvösek, meleg sincs, de ami rosszabb, hogy a sűrű programjaimnak is vége.

A hét közepét Almádiban töltöttem, a szokásos augusztus huszadikai versenyen. Szél persze nem sok volt, tehát a  napokat főleg sörözéssel, este pedig borozással töltöttem. Határozottan jól éreztem magam, de némileg megterhelő három napon keresztül inni a parton. :)

Szombaton pedig útra keltem, hogy egy Rendtag esküvőjén és lagziján vegyek részt. Hát, mit tagadjam, odatettük magunkat. :) 9kor, a vacsora közben már énekelve-üvöltve ugráltunk a vőlegénnyel az Azok a boldog szép napok-ra, 11kor spontán elraboltuk a menyasszonyt (motorral, csak hogy stílusos legyen), utána vagy féltucat egyéb rablást hiúsítottunk meg (mert egy poént egy nap csak egyszer illik ellőni, és bizony azok mi voltunk), és természetesen a keménymag a násznéppel délelőtt 11ig pörgött, csak hogy lássák, nekünk még ez is megy. Epic volt, erre sokáig emlékezni fogunk…

Az egészben csak azt bánom hogy fél napom van kipihenni magam, és holnap már mehetek is dolgozni, és elég hosszú hetem lesz. A nyár pedig véget ért, hamarosan kezdődik az iskola, és új életet is kezdek.. szép baleset lesz. :)

Mindenfélre kommentár nélkül. Ezt elrakom későbbre, és szükség esetén előveszem. Jó olvasgatást.

Huh, sok mindenen vagyok túl.

Összefoglalva : A hét eleje egy születésnapozással kezdődött, aztán megjártam Athént, volt egy ‘sima’ kocsmázás, egy legénybúcsú, és most a hétvége… összességében nem rossz. A jövő héten pedig verseny (ingyen sör! :) ), aztán pedig szombat este esküvő. Nem számítottam rá, de nagyon besűrűsödtek a dolgok így augusztus végén.

Athén nem rossz hely. Tengerpart, nyüzsgés, meleg, napsütés, kultúra. Viszont nem éreztem annyira át a görög életérzést, nem érzem úgy hogy vissza kell még mennem 2-3 hétre. A város maga óriási, koszos, a közlekedés szinte csak taxival lehetséges (a tömegközlekedés nem az igazi, gyalog pedig lehetetlen). Viszont az emberek kedvesek, minden étteremben tudnak angolul, és az ottlétem alatt nem ettem rossz ételeket, pedig kipróbáltam ezt-azt. Szép volt, jó volt, de nagyjából ennyi elég is volt. Csináltam pár képet, megtekinthetőek itt.

Eltűntem. Nyár van. Meleg van. A francnak sincs kedve még blogolni is…

Hugicám költözik, én meg segítek. Erre meglepődik. Lökött. :)

Úgy alakult, hogy a Cég két napra kiküld Athénba, mindenféle fejtágítás céljából (későbbi sikeres projekt érdekében, ha jól értettem). Ez jó dolog, főleg azért mert idén nem nagyon sikerült eljutni semmilyen messzi-távoli országba, és ez éppen kapóra jött. Ugyan sok munka lesz odakint, de az estéim remélem szabadok lesznek, és ha törik ha szakad én a nyakamba veszem a várost. Próbálok majd lőni néhány jó képet is, de hát ez sok mindentől függ.. (leginkább az elfogyasztott alkohol mennyiségétől).

Hamarosan vége a nyárnak. Kár.

Egy egész napra sikerült elszakítanom magam a Cégtől, és végre nem valami fura esemény miatt kellett kivennem, hanem azért hogy kicsit lazítsak. Baromira rám fért már néhány nap, távol mindentől. Meglátogattam Siófokot, és elszórtam némi pénzt alkoholra és lányokra. Baromi jó volt. Kellett.

Most pedig visszaülök a gályába.

Túl vagyok a második temetésen is egy hónapon belül. Ez most jobban megrázott, mint az első. Sokkal jobban. Még szombat este is be-befordultam néhány percre, pedig egy igencsak tetszetős kerti parti kellős közepén voltam. Még szerencse, hogy jórészt barátok között töltöttem azt az estét is. Persze mikor összeszedtem magamat, akkor átestem a ló túlsó oldalára, és egészen vasárnap estig nyögtem az utóhatásokat. Jobb lenne az ilyeneket elkerülni, mert nincs mindig idő egy egész napig haldokolni.

A temetés után volt két buli is… tipikus kompenzálás, hogy ne kezdjek agyalni mindenféléken. Hát nem jött össze.

Most pedig a munka lenne soron, de… de hétfő van, hasogat a fejem, és ilyenkor élni sincs kedvem.

“Hé, te faszkalap! Igen, hozzád beszélek! Van egy aszpirined? Kibaszottul hasogat a fejem egész nap!”

Baromira utálok a virtuális szemétkupacon veszekedő kiskakasok közé rúgni, és rendet tenni. Baromira utálom, hogy nem veszthetem el a fejemet, és hogy nekem kell higgadtnak maradnom. Baromira utálom, hogy a kiskakasok nem tizenévesek, hanem meglett emberek, esetenként családdal, gyerekkel.
Szánalmas.

De ami a legrosszabb, hogy van néhány szociopata, akit képtelenség jobb belátásra bírni. Velük nehéz. A szociopaták világának központjában saját maguk állnak. Mindenki más csak azért létezik, hogy ők kihasználhasság. Hogy vitatkoznál velük?

Bah. Nem volt jó.  Rossz volt. Szél nem volt, viszont hőség igen. Élmény nem volt, csak aszalódás. Ilyet nem akarnék soha többet csinálni. Még fürödtem is menet közben, mert ha nem jutok valami hűvöshöz, akkor valószínűleg gutaütést is kapok. A versenyt 14 óra után adtuk fel, nagyjából a táv ötödénél. (a ~700 hajóból 238 fejezte be a versenyt) Ez így nem volt verseny, csak szenvedés. Kár. Már vártam. Egész jó is lehetett volna. :-/

Menet közben pedig érkezett egy sms. Bekövetkezett, amire már számítottunk egy ideje. Ettől függetlenül azért megrázott. Összefoglalva: újabb temetés a jövő héten.
Picsába.